2008. június 8., vasárnap

Madách ellenforradalma



Sokan tudják, hogy Madáchot nem szerette Lukács György, sőt tett is érte, hogy ne játsszák műveit a magyar színpadokon. (Lukács György: Madách Tragédiája. Szabad Nép, 1955 márc. 27, ápr. 2.) Mivel jó szerivel ma is a Lukács-óvoda uralja a hazai szellemi életet, ezért nem csoda, hogy a Civilizátort sem nem ismerik, sem nem játsszák túl gyakran. Lukács és tanítványai tudják, miért nem szeretik Madáchot: azért, amiért a teakraták igen.

Az Állatfarmot megelőző történet arról, hogy békében él István, a magyar gazda a cselédeivel, tóttal, szerbbel, svábbal és a többiekkel, amíg egyszer meg nem jelenik a civilizátor (Stroom), hogy megszerezze István házát.

STROOM: Én Stroom vagyok, a nagy civilizátor, A végzet az, mely engem útamon visz.

ISTVÁN: Ebnek hívjuk mi azt a végzetet; Tiéd lehet, de a miénk nem az.

STROOM: Tietek is lesz, íme, elhozám. Keletre hordom áldását nyugotnak.

ISTVÁN: Ez a papíros áldás ez talán.

STROOM: Igen, ez a nagy misztérium, Mely megvált mindenféle régi lomtól.

ISTVÁN: Szokatlanabb terhével új lomoknak? Hiába lom nélkül nincs régi ház, Iparlovagnak új csak mindene.

STROOM: Több tisztelet árumnak, hogyha tetszik, Ez az egyetlen egy panácea, Mely gyökeres gyógyítást eszközöl.

ISTVÁN: De hát ki itt közöttünk a beteg, Magam s cselédim jó színben vagyunk.

STROOM: Annál veszélyesb a baj, ha nem érzzük.

ISTVÁN: Ha orvost hívunk, a betegség eljő. De mondjad hát el, e szolgálatért Minő dijat vársz?

STROOM: Óh, nem várok én.

ISTVÁN: Ugyé? Erővel véssz hát. Biztosabb.

A civilizátor mozgósítási módszere a gazda ellen egyszerű: jó életet és egyenlőséget ígér, a tulajdon végét.

STROOM: S e sok derék nemzet megtűri-e, Hogy a magyar parancsol mindnyájoknak?

ISTVÁN: Nem a magyar, de a gazda parancsol.

STROOM: Ha én intézném e ház dolgait, Majd másképp lenne mindez, minden nemzet Egyenlően van jogosítva élni.

CSELÉDEK: Ez nem bolond — mondott ám valamit.

ISTVÁN: Hisz tőlem élhet, hogyha otthon él, De házamban csak én parancsolok.

STROOM: Mindenkinek az háza, ahol él.

CSELÉDEK: Szépen beszélsz, az Isten tartson érte.

STROOM: S mért van csizmában az, bocskorban ez? Ha én intézném e ház dolgait, Egyenjogúság lenne mindenütt, Ha meztélláb is kéne járnia.

CSELÉDEK: Miért is tűrjük? Prófétánk, ne hagyj el!

ISTVÁN (gyürekedve): Hálátlanok, — ki tudtok-e lakomból? Nem voltam-é mindég igaz apátok! De hogyha úgy van, jőjön, aki mer, Ökölre hát, házamból mind kihánylak. Prófétátokkal. — Nos, elő, legények.

STROOM (közbelépve): Megálljatok — nem jöttem én ide, Hogy nyílt erőszakkal kivánjak élni.

ISTVÁN: Csak mézes méreg —, gyáva cselszövénnyel.

STROOM: Eszmét hoztam, civilizációt Rendezni jöttem. Paradicsomot Állítani, melyben nyer mindenik, És senki nem veszt.

ISTVÁN: Különös dolog. De mondhatom paradicsomodról Nem nagy fogalmam. Hátha abban is Oly paradicsom-almák termenek, Melyektől a fog elvásul s csodáljuk, Ádám apánk mért adta értök üdvét. De elmegyek, hogy mérgemet kifújjam. (El.)

UROS: Most szólhatunk, hogy elment az öreg. Mondd, mit nyerünk mi; hogyha hozzád állunk?

JANÓ: De jól igérj, másképp nem alkuszunk, Nem rossz dolgunk volt, azt elhiheted, A te kegyedre épen nem szorultunk.

STROOM: Hagyjátok a ház gondjait reám, S várjátok békén a nagy dolgokat. Ím, mindeniknek hoztam egy ereklyét. Ez amulett az üdvnek záloga, Nyakon hordjátok, és megjő gyümölcse.
(Az amuletteket szétosztja.)

CSELÉDEK: Az alku áll.

STROOM: Fogjunk tehát dologhoz. Jerünk a házba, nézzük a leltárat.

(Mind a házba mennek. István visszatér.)

ISTVÁN: Folytassuk most az értekezletet. — Itt senki sincs, jerünk tehát utánok. Mi az, bezárva? Hej! Eresszetek be!

STROOM (az ablakon): Ki háborít házunkban?

ISTVÁN: Hát a gazda. Alkudni jöttem.

CSELÉDEK: Későn, megvagyon már.

ISTVÁN: Hirem nélkül. — Felgyújtom ezt a házat Ördög, pokol — ki itt az úr kivűlem?

CSELÉDEK: Add meg magad. Hisz minden jókat ígér. Magadnak téssz kárt, s minket is megölsz, Várj türelemmel.

STROOM: És bízzál szavamban Te léssz az úr ezentúl is, barátom, Csak azt ne bánd, hogy én parancsolok.

ISTVÁN: Ha úgy van, lássuk hát, mit tudsz mutatni. Sokat igérsz civílizációddal, Meglátjuk, jóllakunk-e mind belőle Avagy csak úgy, miként a kócevő. — Légy hát intézőnk, Istenem segítsen, Ha jól megy, én csak gondomról tevék le.

(Svábbogarak jőnek hosszú menetben úti málhával, porontyokkal, s ablakon, ajtón a házba mennek.)

KAR (a svábbogarak):

Strófa
Dicsérünk, mester, aki nékünk
Ma ismét új házat szereztél!
Hiven járunk el ügyeidben,
Befurakodva minden zugba,
Mi, a civilizációnak
Ellentállhatlan hordozói.

Miután kiűzték István gazdát a házából a kutyaólba, új, ismeretlen adókat kért a civilizátor:

ISTVÁN: Honnan győzzük ezt? Szegénységünktől ennyi nem telik. Inkább kérnénk kevesb kormányzatot, Hogy nékünk is maradjon valami. —

STROOM: Nincs ám, mivel henyék vagytok nagyon, Csak úgy dolgoztok, hogy megéljetek; De én mindenre jó adót vetek, Mentől nagyobbat, s hogy megéljetek Még orrotokkal is kell túrnotok A földet. Így virul fel az ipar.

ISTVÁN: S mi hasznunk, hogyha többünk nem marad, A munka nem nagyon kedves mulatság.

STROOM: Nekem lesz hasznom, s nektek károtok nem, Ön zsírotokban fuldokoltok úgyis,
De én hoztam civilizációt, S egy érvágás egészséges leend.

Azonban István javait nem a lázadóknak, hanem segédeinek, a svábbogaraknak szánja.

JANÓ: S hát az adó kinek zsebébe megy?

UROS: Mondd, mit kapunk belőle?

STROOM: Nyugtatót.

UROS: S a pénzt?

STROOM: Segédeim a kormányzatban.

MITRULE: Leszünk segédeid.

STROOM: És ki dolgozik? Tán én? Nekem hivatásom nagyobb, Te szánts, te vess, vannak nekem segédim.

Ha Madách valamely nyugati nyelven írt volna, bizonyosan ismertebb lenne a világban. A Civilizátor története jó száz évvel előzi meg Orwell Állatfarmját, de azzal szemben optimista a vége. Madách drámájában a gazdaságban lakói emberek (a nemzetiségek) rájönnek, hogy István gazda alatt jobb volt, ezért elűzik Stroomot, a civilizátort, és visszahívják Johnest, azaz István gazdát.

MITRULE: Maradtunk volna bár a réginél, Sajnálni kezdem régi uramat.

A megbukott civilizátor ellen végül a szolgái, a svábbogarak is fellázadnak, és cserbenhagyják:

KAR: Csinálunk mi a te stratégiádra! Ments meg, vagy kamra, pince odavan.

Így a magára maradt és lebukott civilizátor alkudozni kényszerül:

STROOM: Kössünk hát békét. Én önkénytesen Lemondok minden címem- és jogomról,
Csak hagyjatok, hogy kenyerem keressem.

De hogy mit is gondolt a civilizátor szándékainak őszinteségéről Madách, azt mutatja, hogy egészen csak egy újabb hatalomtechnikai fogásnak tekinti.

STROOM: Hagyj csak most békét, aki kettőt boncol,
Az alaposan egynek sem felel meg.
És innen jő a félszeg művelődés.
Aki csizmát varr, az csiríz legyen
Utósó ízeig, mi gondja másra.
Ki a holdat kutatja, e világra
Ne légyen gondja, és aki tanít,
Őrizkedjék akármit is tanulni.
Csak egy van, mit mindennek tudni kell,
Adót fizetni engedelmesen.
Így készül a derék sok szaktudós.

STROOM: Legyen buta, csak jó polgár legyen.
Ki mondja azt, hogy a lángész szükséges?
Az államban eszünk nekünk elég van
S gondoskodunk eléggé a tömegről.
Annak nem is kell a fej, csak azért,
Hogy sógorom, a kalapos megéljen.
Aztán ne hidd, hogy úgy lesz csak buta,
Ha a színházban készül. Gondoskodtunk
Már oly rendszerről és oly eszközökről,
Hogy készüljön bár a Sion hegyén,
Butává nemesül. Hidd el nekem. —

A francia forradalom és a felvilágosult abszolutizmus rohamai elég volt Madáchnak, hogy lássa azt, amit a nyugati értelmiség még Lenin és Sztálin után is vonakodott felismerni: a gátlástalan politikai realizmus a civilizátor lényege:

STROOM: Az oltott gazság már politika, Mint oltott vackoralma. Érted-é? Politikát választok, amilyen kell, Van nagyszerű, van síma, kétszinű, De ollyan nincs, mely nem volna szabad.

A történet hasonlatossága bármilyen mai helyzethez, és bármely karakter hasonlatossága valamely mai szereplőhöz csak a véletlen szüleménye? Vagy a civilizátorkodás egy kétszáz éves átok rajtunk?


6 megjegyzés:

  1. találtam valamit, ha ez az a cikk, amire gondolt, beletehetné a linket:

    http://franka-egom.ofm.hu/irattar/irasok_gondolatok/konyvismertetesek/konyvek_8/madach_imre/tanulmanyok_3/32_lukacs_gyorgy.htm

    VálaszTörlés
  2. Köszönöm, de nekem nem nyílik meg a link :(

    VálaszTörlés
  3. Tölgy, nem látja? Már be is raktam. Nálam működik.

    VálaszTörlés
  4. Kösz,
    nekem nem nyílt meg.
    :(

    VálaszTörlés
  5. twtn to tölgy

    nohát, nohát, épp a hétvégén gondoltam, hogy kellene egy poszt a Civilizátorból. Már ki is kerestem azt a részt, hogy "gondoskodtunk már oly eszközökről ..." (ide félmondatos médiakritikus fanyalgást akartam).

    (Megnézem a többi posztot is, hátha minden jó ötletem elírták előlem :[)

    VálaszTörlés
  6. tewton,
    írja csak meg. Ennél nem kunszt jobban írni.

    VálaszTörlés

Imago animi sermo est (Seneca)