A létezés problémája

A South Park egy meglehetősen „megosztó” sorozat. Még a konzervatívok körében is. Egyes konzervatívok kárhoztatják, mert a rajzfilmben szereplő kölyköknek irdatlanul mocskos szájuk van, és néha kifejezetten perverz elgondolások vannak az epizódokban.

Más konzervatívok szerint a South Park a nyelvezet ellenére kifejezetten reakciós, és egy jól irányzott ütéssorozat az amerikai balliberális politikai korrektség gyomrába. Ez nem olyan meglepő, ha megnézzük a szerzők hátterét: Matt Stone ugyanis a Republikánus Párt tagja, Trey Parker pedig a Libertárius Párté. Nem kívánnak a függetlenség álcája mögé bújni; Matt Stone összefoglaló mondata árulkodó: „I hate conservatives, but I really fucking hate liberals.” Ehhez nem kell mit hozzáfűzni.

A magam részéről kedvelem a sorozatot. Nem minden rész ütős, de némelyik egyenesen a célba talál.

Ma egy olyan részt tekintettem meg, amelyben inkább a „mellékáram” a jelentős: amikor Kyle rájön, hogy a szülők hazudoznak a fogtündérről, elkezd elmélkedni a létezés problémájáról (még mindig nem tudjuk, van-e feje Loxonnak például). Előkerül sok minden a taoizmustól Descartes-ig, és Kyle addig elmélkedik a létezésről, amíg végül ő maga néhány pillanatra megszűnik létezni: semmi lesz és minden.

Tehát, kedves szolipszisták, karteziánusok, egyebek, óvatosan a kételkedéssel, mert kellemetlen vége lehet!

Én pl. most megyek, és feloldódom a boromban, meg az éjszakában.

(Az epizód megtekinthető itt.)