A tudományos frontról jelentjük (Summary)

Tölgy — akinek még a nyáron szerzett posztjára az MTA evolúcióelmélet-didaktikai válság-enciklikája is hivatkozik*, melynek címe Az „értelmes tervezettség” hiedelmének boncolgatása…, szerkesztője pedig az előszót író Csányi Vilmos — nemrégiben újabb kritikai poszttal örvendeztetett meg minket, amely alatt többedszerre is érdemleges vita alakult ki, nem pusztán egy fronton [azaz nem csak az „evolucionizmus contra Intelligens Tervezettség / IT (Intelligent Design / ID)” vonalán].

Az eszmecsere menete és részeredményei igazolni látszanak a retorikára hangsúlyt fektető evolucionista kutatók egyike, Kampis György alant idézett szavait, valamint azt, hogy az evolucionizmus-kritikusok ütőképes érveket képesek felhozni a témában (akkor is, ha ezek olykor csak terminológiai vagy módszertani problémákra mutatnak rá, amelyek egyetlen komoly diszciplínában sem csak díszítőelemek, hanem funkciót töltenek be).

„Biztosak vagyunk-e az evolúcióban? Biztosak vagyunk. Tudjuk-e, hogyan ment végbe az evolúció? Nem tudjuk. Tudjuk-e igazolni az evolúciót? Nem tudjuk. Tudjuk-e cáfolni az alternatív felvetéseket? Legalábbis a többségüket nem tudjuk. Akkor hát miért hiszünk mégis az evolúcióban (és egyáltalán, miért hiszünk a tudományban)?” **

Dzsucseharcos álnevet viselő kommentátorunk értékes hozzászólásai például rámutattak az evolucionista narratíva ideológiai struktúrájára. Ez a struktúra lényegében egy eddig nem verifikált (és véleményünk szerint verifikálhatatlan) prekoncepcióra épül, és a „tudományos konszenzus” tiszteletet érdemlő szerepét retorikai, helyzetét pedig félpolitikai eszközökkel ölti magára.

Csányinak már Tasi István írása*** is sok, noha komoly tudományos cáfolatot az általa felvetett témában sem olvashattunk.

Mithrandir nevű kommentálónk incselkedő tevékenysége révén eljutottunk a faj definícóinak tudományos kereteit szétfeszítő tudományos és szentírási, valamint egyéb fogalmak elővizsgálatáig.

Loxon az evolucionizmus prekoncepcióját az alkímia paródiájának nevezte.

Az eszmecsere/vita Teakadémiánkon, amely immár a csillagászat felé is rég nem látott utakat nyitott (a bizonyára Tequila által okozott „mozgó Föld” elméletét a modern tudományos inerciarendszereken belül, relativista-episztemológiai alapon álló topocentrista fordulattal kritizálva) tovább zajlik. Meglátjuk, hogy milyen eredménnyel.

Egyet igérhetünk: mi nem leszünk kevésbé szkeptikusak Hume-nál.

A Hét Szabad Művészet**** (Septem Artes Liberales)
Herrad von Landsberg (Landsperg) apátnő Hortus deliciarum című művéből (1180)

* Kertész Gergely: Evolúció, intelligens tervezés, evidencia: 2.1. Hogyan kommunikáljuk a tudományt? (3. számú lábjegyzet) — In: Magyar Tudomány, 2008. december.

** Kampis György: Értelmetlen tervezettség, 2. bek. — uo.

*** Tasi István: Tudomány a bíróságon. Uo.

**** A hivatkozás a Körünkben már bemutatott Titus Burckhardt írására mutat, melynek címe: A hét szabad művészet és a chartres-i katedrális nyugati kapuja. Nyomtatásban: Tradíció évkönyv, (Debrecen) 1998, 113–116. o.