2009. május 30., szombat

Érdekes fejlemény: Észak-Korea időközben királyság lett. Óh.



Pont jókor. Ugyanis ez a „királyság” — a bizonyára szintén „császári” Kína tyúkszemeként — éppen a világot fenyegeti.

Mi, teakraták, sugárzó orcával üdvözöljük ezt.

Hajrá Nepál, hajrá, Dél-Amerika! Éljen a salvadori „hercegség”!

2 megjegyzés:

  1. Isten hozta!

    :)

    Na most, ugye kérem a hét találós kérdése: van-e különbség a monarchia és a személyi kultusz közt?

    VálaszTörlés
  2. Szerintem rossz a kérdés. Vagy legalábbis rosszul van feltéve.

    Ott kezdeném, hogy a monarchia államforma, míg a személyi kultusz természetesen nem az. Személyi kultusza lehet a monarchia élén álló egyeduralkodónak, de lehet olyan személynek is, akinek nincs szerepe egy állam irányításában (pl.: szentek, meghalt hírességek).

    Talán a XX. századra jellemző diktatúrák vezetői, és a monarchikus államok élén álló személyek (királyok, cárok) tisztelete, kultusza közti különbségre gondol?

    Merthogy attól, hogy egy állam államformája monarchia, nem lesz feltétlenül diktatórikus. Mint ahogy egy köztársaság sem feltétlenül demokratikus.

    VálaszTörlés

Imago animi sermo est (Seneca)