Függetlenül attól a kérdéstől, hogy hány korona volt, ezek milyenek voltak stb., érdekes adalék Szent László alakjához a következő:
„Feltételezések szerint kétszer is megkoronázták: először a görög koronával, majd 1081-ben, mikor Salamontól visszakerültek a magyar koronázási jelvények. Azonban legendák szerint elképzelhető, hogy meg sem koronáztatta magát, mivel »égi koronára vágyott«.”
Egy másik részlet, amely bemutatja, hogy a koronához mint tárgyhoz való ragaszkodás — ld. Szent Korona „tan” — nélkül egyesek már el sem tudják képzelni a királyságot (ez a történész utolsó félmondatából látszik):
„a királyi jelvényeket maga előtt vitette ugyan, de nem igyekezett sem felkenetni, sem királlyá koronáztatni magát, illetve nem tett fejére koronát, »mivel inkább égi koronára vágyott, mint földire«. Ezért nem zárható ki az sem, hogy nem koronázták meg. Ugyanakkor koronázása mellett szól, hogy pénzein koronával ábrázolják, s VII. Gergely pápa is királynak szólítja 1079-ben.”
A történész hol hibázik? Ott, hogy azt hiszi, a királyság és a korona — mint tárgy — feltétlenül összefügg.
Egy király akkor is király, ha korona sosem kerül a fejére, és Kossuth Lajos attól sem lett király, ha akárhányszor feltette a fejére a koronát a Várban. Másrészt az, hogy Szent Lászlót pénzein koronával ábrázolják, természetes, akkor is, ha esetleg sohasem koronázták meg. Hiszen a korona a királyi méltóság kifejezője, mint ilyen, embléma.
A királyi korona — így a magyar korona is — szép és szimbolizálja a királyságot. Mint tárgy azonban nem uralkodó és csak korlátozott értelemben „helyettesítheti” az uralkodót. Tényleges uralkodó mindig csak a király lehet, a maga igazi valójában. A királynak konkrét akarata van, míg egy — akármennyire is szent — tárgy „akaratával” kapcsolatban a spekulációk lehetősége szinte korlátlan.
Azokat a sületlenségeket, melyek szerint a korona „okkult antenna” vagy hogy „beavatja azt, akinek a fejére kerül”, már nem is kommentáljuk.
Szent László harca a kunnal.
Freskó a kakaslomnici plébániatemplom sekrestyéjében
(1420-as évek)
„Feltételezések szerint kétszer is megkoronázták: először a görög koronával, majd 1081-ben, mikor Salamontól visszakerültek a magyar koronázási jelvények. Azonban legendák szerint elképzelhető, hogy meg sem koronáztatta magát, mivel »égi koronára vágyott«.”
Egy másik részlet, amely bemutatja, hogy a koronához mint tárgyhoz való ragaszkodás — ld. Szent Korona „tan” — nélkül egyesek már el sem tudják képzelni a királyságot (ez a történész utolsó félmondatából látszik):
„a királyi jelvényeket maga előtt vitette ugyan, de nem igyekezett sem felkenetni, sem királlyá koronáztatni magát, illetve nem tett fejére koronát, »mivel inkább égi koronára vágyott, mint földire«. Ezért nem zárható ki az sem, hogy nem koronázták meg. Ugyanakkor koronázása mellett szól, hogy pénzein koronával ábrázolják, s VII. Gergely pápa is királynak szólítja 1079-ben.”
A történész hol hibázik? Ott, hogy azt hiszi, a királyság és a korona — mint tárgy — feltétlenül összefügg.
Egy király akkor is király, ha korona sosem kerül a fejére, és Kossuth Lajos attól sem lett király, ha akárhányszor feltette a fejére a koronát a Várban. Másrészt az, hogy Szent Lászlót pénzein koronával ábrázolják, természetes, akkor is, ha esetleg sohasem koronázták meg. Hiszen a korona a királyi méltóság kifejezője, mint ilyen, embléma.
A királyi korona — így a magyar korona is — szép és szimbolizálja a királyságot. Mint tárgy azonban nem uralkodó és csak korlátozott értelemben „helyettesítheti” az uralkodót. Tényleges uralkodó mindig csak a király lehet, a maga igazi valójában. A királynak konkrét akarata van, míg egy — akármennyire is szent — tárgy „akaratával” kapcsolatban a spekulációk lehetősége szinte korlátlan.
Azokat a sületlenségeket, melyek szerint a korona „okkult antenna” vagy hogy „beavatja azt, akinek a fejére kerül”, már nem is kommentáljuk.
Szent László harca a kunnal.Freskó a kakaslomnici plébániatemplom sekrestyéjében
(1420-as évek)
Bejegyzések
Üdv a Teakörnek! Már jó ideje figyelemmel követem a blogot, és most késztetést érzek, hogy megosszam Önökkel néhány gondolatom a bejegyzéssel kapcsolatban.
VálaszTörlésA Szent Korona-tan mai köznyelven forgó értelmében valóban hibás (annak abszolutizálása). Azonban az ún. koronázás és a Szent Korona szerepe M.K.-ban történetileg változott. E hozzászólás keretei nem elégségesek arra, hogy részletesen kifejtsem ennek alakulását, de röviden néhány főbb megállapítást tennék. Először is egyházi legitimáció nélkül soha, senki sem tekinthette magát uralkodónak a keresztény Európában. Az egyház hozzájárulásának kifejezője eredendően az olaj (érsektől történő) elfogadása. A korona szerepe sokáig - így Szt. László idején is - mellékes. Később azonban a kialakult szokás folytán (melyet királyaink dekrétumaikkal is megerősítettek) már valóban elengedhetetlen kellékké vált a Szent Koronával történő koronázás. Tehát ami Szent László esetében még nem volt feltétel (koronázás), az már hosszú évszázadok óta megkerülhetetlen, enélkül nem lesz senki sem király, csak igénye rá. Persze ettől még hiba túlzottan feitisizálni a Szent Koronát, hiszen abban egyet érthetünk, hogy nem abból származik a királyi hatalom, hanem éppen fordítva.
Üdv, Egzekutor.
VálaszTörlésPontosan, mivel szokásjogi aktusról van szó, ezért nem központi kérdés a koronázás. Ha egy király meghal vagy lemond, a trónörökös azonnal király lesz, függetlenül attól, hogy később megkoronázzák-e vagy sem.
Egyébként nagyjából-egészében egyetértünk.
Én a Szent Korona tanról nem azt tanultam, hogy a koronázáshoz kötné a királlyá válást. A Szent Koronától, mint szimbólumtól független "jogi személy" Szent Koronáról szóló tanként tanultunk róla, mely a király helyett valóban hatalommal bír, és a király, vagy interregnum idején a Szent Korona Országos Tanácsa csak képviseli.
VálaszTörléshát, azért mindig van valami kicsinyke rítus, amit fontosnak tartanak, hogy az uralkodó "igazi" uralkodó legyen
VálaszTörlés" a trónörökös azonnal király lesz, függetlenül attól, hogy később megkoronázzák-e vagy sem."
VálaszTörlésnyem. maga az utódlás konstitutív, a koronázás aktusa pedig deklratív. volt.
hogy aztán Szt. László idején hogy volt? úgy volt, ahogy ma bemutatják. ha az ön tézisét fogadják el közhitelűként, kedves Loxon, akkor úgy volt. egyébiránt merő spekuláció.
ja, és a 2 (konst+dekl) együtt kelezkezteti a királyi minőséget.
VálaszTörlésbirsh=vero,
üdv.
Azért a Szent Korona tannak komoly közjogi irodalma van. Kár, hogy alig valaki ismeri, hála marxista alkotmányjogászainknak, jogtörténészeinknek, és közigazgatási jogászainknak.
VálaszTörlés